A mérkőzést megelőzően a nagykátai Városi Sportcsarnokban jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a tragikus hirtelenséggel elhunyt váci futsal tréner - Császár Gyula, közismertebb nevén "Csaszi" - emlékének.

A találkozó első tíz percében idegesen és pontatlanul játszottunk, aminek a 8. percben hazai vezetés lett a következménye. A 15. percig kellett várnunk, mire - a szerintünk később "A mezőny legjobbja" címet is kiérdemlő - Simon Ádám egyenlített, akinek vezérletével végül egygólos vezetésünkkel zárult az I. félidő.

Két nagymúltú, egykori bajnokcsapat ún. "kiesési rangadón" küzdött meg egymással hétfő este az üllői Városi Sportcsarnokban. A tét nagysága, mely szerint a vesztes csapat szinte minden esélyét elveszíti a felsőház eléréséhez, rányomta bélyegét a játék minőségére. Egy alacsony színvonalú találkozón, a győzelmet jobban akaró, a kontratámadásaiból háromgólos előnyre szert tevő és a megszerzett előny birtokában taktikusan játszó vendégcsapat két góllal nyert a szerencsével is hadilábon álló, 2:3-as állásnál "kisbüntetőt" (10 méterest) hibázó üllői kék-fehérek ellen.

Reálisan nézve már a mérkőzés előtt nyilvánvaló volt, hogy botladozó csapatunknak nem az éppen a bajnokságot három pont előnnyel vezető Rába ETO-t kell hazai pályán megvernie, de mint köztudott: "a remény hal meg utoljára"! A mérkőzés azonban más kategória, mint az álmodozás.

Hétfő este az Üllői Városi Sportcsarnokban fogadtuk az előző fordulóban a tabellán minket előző MAFC BME-Docler Akadémia csapatát. "Élet-halál" kérdése volt a győzelem, mert ha hibázunk, akkor még a reményünk is elszállt volna a legjobb nyolc közé kerülésért vívott harcban.