A háromszoros bajnok és kupagyőztes csapatunkból idény közben eltávozott játékosok miatt rákényszerültünk, hogy több fiatal játékost is beépítsünk a csapatba. Hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenünk, mégis az utolsó pillanatokig esélyeink voltak a bajnoki döntőre és a kupadöntőben is csak egy góllal maradtunk alul. Hogy milyen évet zártunk, jót vagy rosszat, sikerest vagy sikertelent? A válaszokat Jávor István – csapatunk edzője – mondta el a magyar futsal honlap, a www.futsal.hu kérdéseire.

"CSAPAT VOLTUNK CSUPA NAGYBETŰVEL…"

Futsal.hu: - Milyen tervekkel vágtatok neki szeptemberben a bajnokságnak, hogyan sikerültek az átigazolási terveitek?

Jávor István: - Természetesen a bajnoki cím visszahódítása volt a célunk. Nem akartunk sokat igazolni, mivel erős csapatunk, vagyis erős játékosállományunk volt. Szimcsák Tamás és Nagy Attila személyében két fiatal, tehetséges játékos érkezett hozzánk. Sajnos az utóbbi egy nagyon csúnya sérülés miatt sokat volt sérült. Szimat viszont a tavaszi szezon legjobb mezőnyjátékosa volt nálunk. Nagyon jó igazolás volt mind emberileg, mind szakmailag.

Futsal.hu: - Befolyásolta-e a csapat szereplését, hogy sok válogatott játékos van a csapatban?

Jávor István: - Igen és sajnos nem jó irányba. Természetesen büszkeség és elismerés a csapatnak, de már régóta nyögjük ezt a megtiszteltetést. Véleményem szerint nincs is ennyi válogatott szintű játékosunk. A sok válogatott tétmérkőzés teljesen felőrölte a játékosokat, akik a nemzetközi porondon fociztak, a bajnokságban pihentek. Talán nem kellett volna mindig elengedni őket, de kérdem én, milyen palotaforradalom lett volna ebből?

Futsal.hu: - Értek benneteket váratlan vereségek. Mi ezeknek az oka?

Jávor István: - Egy új szponzor felbukkanásával érkeztek ezek a kellemetlen vereségek. Sajnos a szponzor nem hozzánk jött és nem hozta, hanem vitte a játékosokat. Összedőlt a kártyavár… Bebizonyosodott, hogy vannak, akiknek csak a pénz számít. Nagyot csalódtam emberekben, sajnos még olyanban is, akit még én is elismertem… Csalódtam és nem azért, mert el akartak menni, hanem, mert év közben hagyták el a csapatot. Másokat is megkerestek, ők nem mentek… Amikor a csapat elé került a dolog óriási feszültség kerekedett. Akkor még szerintem nem voltunk készek a váltásra és beleszaladtunk pár pofonba.

Futsal.hu: - Mintha valami "eltörött" volna, nem lehetett - kívülről - azt az egységet érezni a csapaton, mint pár évvel ezelőtt. Mi az oka? Jól éreztük-e?

Jávor István: - A fentiek után nem csodálom, ha ez kifelé is meglátszott.

Futsal.hu: - Hogyan éltétek meg kulcsjátékosaitok távozását? Próbáltátok-e marasztalni Őket?

Jávor István: - Senki nem marasztalta (bár az élő szerződésük miatt megtehettük volna) őket. Sajnos nem csak ez a négy játékos távozott. Lovas "Kacsa" visszament a Kanárikba és sajnos Mezőfalvi Laci is kikerült a csapatból. Őket szerintem az egész csapat sajnálta. Mivel Szalay Gabinak és Nagy Attilának is eltört a lába, így nyolc stabil játékossal lettünk kevesebben. Nem volt könnyű helyzet. Gubó Jancsi bácsi összehívta a megmaradt csapatot és közösen megbeszéltük a jövőt.

Futsal.hu: - Több fiatal játékost építettel be a csapatba, kívülről, úgy tűnt zökkenők nélkül. Hogyan lehetséges ez?

Jávor István: - Ez volt a feladatom.

Futsal.hu: - Mi volt velük a szakmai célod?

Jávor István: - A lehető legrövidebb idő alatt egy ütőképes csapatot összeállítani. Jó védekezés, gyors kontra, ha ez nem lehetséges türelmes okos játék, taktikai variációk nélkül. És motiválni, tüzelni… Megjegyzem a tavasz első kétharmadában a védekezésünk nemzetközi szintű volt! Senki nem tudott megbontani minket és így jöttek az eredmények. Tulajdonképpen simán jutottunk a négy közé.

Futsal.hu: - Módosult-e menetközben az év végi célkitűzés?

Jávor István: - A fent említett megbeszélésen a vezetés a 4 közé kerülést tűzte ki célul, de ahogy mentünk előre egyre éhesebbek lettünk!

Futsal.hu: - Hogyan éltétek meg a három izgalmas elődöntő után, hogy nem jutottatok a bajnoki döntőbe?

Jávor István: - A rájátszásra már ezer sebből véreztünk. A két centerünket kipontozták (újabb két volt válogatottal kevesebb), Szalay Gabi rásérült az előző törésére és én is sérülten játszottam. A végére csak a szív maradt. Sajnos ennyire volt elég.

Futsal.hu: - A kupagyőzelem gyógyírt jelentett volna a sok sebből vérző csapatnak. Mi volt a szakmai oka, hogy itt is csak egy góllal maradtatok alul?

Jávor István: - A kupadöntő első félideje a rájátszás első mérkőzését idézte. Küzdöttünk, hajtottunk, de többen nem hittek magukban. Itt megszórhattak volna minket. A második félidőben felborult a pálya, de sajnos nem volt szerencsénk. Gratulálok az Aramis csapatának.

Futsal.hu: - Kik tették a legtöbbet a csapatért ebben az évben? Kikben csalódtál?

Jávor István: - Az egész csapatnak gratulálok! CSAPAT voltunk csupa nagybetűvel és ezt köszönöm! Az új és még nagyon tapasztalatlan játékosok a körülményekhez képest remekül helytálltak, a régiek pedig újra szívből fociztak.

Csalódni nem csalódtam, csak a végeredmények alakulásában, és bár többen az idei szereplésünket bravúrnak tartják, nekem csak a győzelem számít… Az, hogy nem szerepeltünk még jobban az egyértelműen annak tudható be, hogy a végére nem maradt meccset eldöntő emberünk.

Futsal.hu: - Milyen lesz az új Cső-Montage, milyen posztokra akartok játékosokat igazolni?

Jávor István: - Nehéz igazolni ebben a szűk körben. Egyértelmű cél a fiatalítás. Próbálok egy lendületes futós csapatot összerakni az idősebb, rutinos játékosok és az új csikók szerencsés vegyítésével. Természetesen vannak igazolási terveink.

Futsal.hu: - Milyen hosszú távú terveid vannak a magyar futsalban? Vállalnál-e munkát külföldön?

Jávor István: - Én most csak a következő szezont látom. Szeretnék újra szívből játszani és emellett sikeres edző lenni egy jó Cső-Montage-ban, vagyis szeretnék újra mindent megnyerni!

(Úgy legyen….)