Két minőségjelző szó - a „dicső" és a „feltörekvő" -, amivel a legjobban lehetne jellemezni a Persecutor Futsal Magyar Kupa férfi döntőjének két résztvevőjét, ugyanis úgy is fogalmazhatjuk, hogy a dicső múlt és a feltörekvő jövő találkozott egymással, a móri futsal gála parádésan megrendezett döntőjének csúcspontjaként.

Egy amatőr csapat és egy profi körülmények között készülő, komoly létszámú segítőket és szinte egy nyugat-magyarországi nagyvárost maga mögött tudó alakulat jutott el a fináléig, ahol - nekünk, a heti egy-két edzéssel készülő amatőröknek - a heti 8-10 edzéssel készülő, válogatottakkal és idegenlégiósokkal megerősített profik ellen kellett felvennünk a kesztyűt. Így kimondatlanul, de már a mérkőzés előtt megszületett a ránk nézve nem  éppen hízelgő "ítélet", amelyet a két csapat felkészülésének körülményei alapján már előrevetítettek.

Az a tény, hogy egy-két szimpla játékos, a tavalyi bajnokságban csak a „futottak még" kategóriában szereplő Peczár és Gölesz, valamint a „tehetségesek" között emlegetett Dróth és Harnisch fel tudták venni a versenyt a magyar futsalban eddig példa nélküli eset (január 28-február 3 közötti átigazolási időszak) következtében leigazolt, nemzetközi szinten is jelentős játékerőt képviselő két idegenlégióssal, és a magyar futsalválogatott Romániából hazatérő meghatározó klasszisaival, az csak a profi felkészülésnek és csak a futsalra irányuló koncentrált figyelemnek tudható be.

Nincs azonban semmi szégyellni valónk, hiszen, amatőr csapatként - Fortuna Istenasszony "közbenjárásának" köszönhetően (az elődöntő sorsolásánál elkerültük a győri és a berettyóújfalui csapatot) eljutottunk a döntőig, ahol igaz, hogy ellenfelünk a mérkőzés túlnyomó részében fizikailag fölénk kerekedett, de összességében nem játszottunk alárendelt szerepet, azaz nem vallottunk szégyent. Légiósaik nélkül nem biztos, hogy most ők örülnének!

De térjünk vissza csapatunkra, amely a magyarországi teremfoci egyik legrégebbi csapata, és fennállása alatt legutóbb a 2004/2005-ös sorozatban jutott el a fináléig, amikor is másodikok lettünk. Eddigi kupaszerepléseink mérlege pedig: három elsőség, 2 ezüstérem illetve egy harmadik hely. A győriek most nyerték meg első ízben a kupát.

A számunkra fárasztó és egy kicsit lehangoló mérkőzés után az ezüstérmeket Horváth Cs. Attila MLSZ elnökségi tag, a győztes győri csapat társadalmi elnöke és Csere András, a Futsal Magyar Kupa döntőjének névadó szponzora, a Persecutor Kft. ügyvezető igazgatója, míg az aranyérmeket és a győztesnek járó serleget Nemes Ferenc, az MLSZ megbízott alelnöke és Ragadics Ferenc, a Futsal Bizottság alelnöke, az UEFA futsal bizottságának tagja adta át. A díjátadásnál a csinos móri Borkirálynő, valamint első udvarhölgye segédkezett.

Legfőbb szponzorunk - a Cső-Montage Technológiai és Épületgépészeti Szerelő Kft. ügyvezetője, egyben elnökünk - Gubó János, aki a kezdetektől fogva jószerivel egyedüliként támogatja a csapatot, sok szempontból büszke lehet „művére". A mérkőzés után a következőket nyilatkozta: - „Minimális célkitűzésünket - azzal, hogy kupadöntőt játszottunk -, már a találkozó előtt teljesítettük. A legnehezebb mérkőzésünket egyértelműen a Colorspectrum Aramis ellen játszottuk Budafokon, amelyről hat kulcsjátékosunk is hiányzott, de derekasan helytálltak a fiúk. A korábbi döntőkhöz képest egyértelműen az a különbség, hogy míg az eddigieken mi voltunk az esélyesek, a main nem. Tóth Miklós hiányát, aki hosszú ideje Achilles-ínsérüléssel bajlódik, nagyon megérezte a csapat, de bíztunk abban, hogy egy meccsen bármi megtörténhet. Bíztam a fiúkban, hogy megfelelő hozzáállással és akarattal meg tudjuk mutatni, mire is vagyunk képesek, de nem sikerült. Kikaptunk, de azt emel fővel tettük! 

Török Tamásnak, csapatunk edzőjének a nyilatkozata: - "Gratulálok a Győrnek! Lehetőségeinkhez képest felkészültünk belőlük, amely alapján kb. 30 percig sikerült is tartani magunkat, de azután jobb edzettségi állapotukból következően hibára kényszerítettek bennünket. Lefújás után az ember veszteséget érez, ami idővel majd szép lassan elhalványul."

Baranyai Pál, csapatunk talán legagilisabb játékosa is nyilatkozott: - „Több játékossal is együtt játszottam, akik ma az ellenfeleink voltak. Nem sikerült nyernünk, igaz, hogy nem is mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Mii mndent megpróbáltunk, de sajnos nem sikerült. Köszönjük elnökünknek, Gubó Jánosnak, és szponzorainknak, hogy segítették a csapatot, és eljuthattunk idáig, és köszönjük szurkolóinknak, akik itt, a helyszínen is szép számban jelen voltak, hogy biztassanak minket. Csapattársaimnak is köszönöm a helytállást, nincs miért szégyenkeznünk.  Mi munkából jöttünk a döntőre, én hajnali négytől már dolgoztam. A kőkemény profik, akik csak a futsalra koncentrálnak, jobbak és szerencsésebbek voltak. Gratulálunk nekik a győzelemhez."

---

Persecutor Futsal Magyar Kupa
2010.04.02. - péntek - 20:00 óra

Mór, Wekerle Sándor Szabadidőközpont - 500 néző
Duna Takarék-ETO FC - Üllő FC Cső-Montage

6:2 (3:1)

Játékvezetők: Farkas Balázs, Iványi Zoltán, Medovarszki István (időmérő)
Tartalék játékvezető: Mocsári Tamás

Duna Takarék-ETO FC: Balázs - Tóth Sz., Lódi., Gyurcsányi, Madarász - Harnisch, Neris, Dróth, Al-Ioani, Peczár, Gölesz, Matkovics Szakmai Igazgató: Kozma Mihály

Üllő FC Cső-Montage: Reveland - Szalay, Baranyai, Szente, Németh - Mezőfalvi, Simon, Szimcsák, Jenei, Bánfalvi, Erdős, Márkus Edző: Török Tamás

Gólszerzők: Neris (2), Al-Ioani, Dróth, Lódi, Madarász illetve Jenei, Baranyai

---

HAJRÁ ÜLLŐ!                   HAJRÁ MONTI!                    HAJRÁ CSŐ!

         
Képek a döntőről